Vad macsóból papucs lettél - Ezt teszi a szerelem?

- Várd ki a végét! - Erika elröhögte magát.

- Ne legyél gonosz! - szólt rá a párja, de a hanghordozása arról árulkodott, hogy nem is akarja igazán visszatartani a nevetést.

- Olyan kíváncsi vagyok erre a lányra! Mi lehet benne olyan különleges, hogy így megváltoztatta Sanyit?

− Nem változott meg. Csak szerelmes.

− Na de ő?! Most komolyan. Vissza tudsz emlékezni, mikor volt együtt bárkivel is egy hétnél tovább? - kérdezte a nő, miközben körbejárta az asztalt és elhelyezte az evőeszközöket a tányérok két oldalán.

A férje és Sanyi gyerekkori szomszédok voltak, lényegében együtt nőttek fel. De míg Jani viszonylag korán megtalálta élete párját és megállapodott, addig Sanyi csak úgy falta a nőket. Már a harmincas éveik végén jártak, de még mindig hol ezzel, hol azzal a lánnyal állított be hozzájuk. Sőt, egyszer olyan is előfordult, hogy egy buliról már mással az oldalán távozott, mint akivel érkezett... Egyszóval falta a nőket és habzsolta az életet. Ehhez természetesen sportkocsi dukált, mert Sanyi szavaival élve, "az az igazi csajmágnes". Majd' két méter magas, jókötésű, egész jóképű férfi volt, jövedelmező vállalkozással.

A srác gyakorlatilag minden nőre rástartolt, aki szóba jöhetett. Akkor költözött el, amikor már túl sokan haragudtak rá, és képtelen volt úgy vásárolni vagy moziba menni, hogy abból ne származzon konfliktusa. Olykor azonban, a komoly, sörözős beszélgetések alkalmával megnyílt a barátjának, és elmondta az igazságot.

- Te boldog vagy? - kérdezte egy ilyen alkalommal. - Úgy értem, Erikával.

- Azt hiszem, az vagyok - felelte Jani. - Van feleségem, egy lányom, házam, de még kutyám is. Mi kellene több? Igen, boldog vagyok. Nem azt mondom, hogy néha nem fog el a kétség, és ne vágynék valami újdonságra, de nem látom értelmét annak, hogy felrúgjam, amim van.

- Hm. Tudod... Valójában én is az Igazit keresem. Néha úgy érzem, megtaláltam - bólogatott Sanyi elmélázva. - Aztán kiderül, hogy mégsem. Van, hogy jó a szex, de emberileg nem jövünk ki egymással. Máskor meg pont fordítva. Engem zavarnak az olyan apróságok, amik nem illeszkednek a saját, otthoni idillembe. Azt hiszem, túl öreg vagyok már ahhoz, hogy alkalmazkodjam.

- Hát rigolyás vagy te is, ha már arról van szó.

- Ki nem? - biccentett Sanyi, miközben kortyolt a söréből. - A korunkbeli nők már szintén nehezen alkalmazkodnak. Kialakult egzisztenciájuk van, sokszor lakással, gyerekkel... A fiatalok még lelkesek, de velük meg nem lehet hosszú távra tervezni. Tudod... mostanában már a szex sem motivál. Azt hiszem, kiégtem. Nem tudom, lehetek-e valaha boldog.

- Itt vannak! - sikkantotta Erika, kizökkentve férjét a gondolataiból.

- De ez nem a Sanyi sportkocsija - közölte a férfi gyanakodva, miközben a vendégek kiszálltak az autóból.

Az este végén kikísérték a vendégeket a kocsihoz. Sanyi barátnője vezetett, az ő városi kisautójával jöttek. Elsőként a gyereket csatolta be az anyósülésre, azután a kutya ugrott be hátra. Végül barátja is bekuporodott az állat mellé. A kétméteres macsó a nyakát behúzva, mellkasig húzott térdekkel, kényszeredett mosollyal integetett...

- Hallod, ez totál megváltozott! - nézett utánuk Erika elkerekedett szemekkel. - Tényleg szerelmes lehet...

- Az - felelte a férje. - De vajon boldog is?

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock