"Aki jó házasságban él, az kamuzik, vagy dicsekszik!"

Olyan ez, mint a vörös posztó. Így vagy úgy mindenki ugrik rá... Pedig a boldog kapcsolat egyáltalán nem misztikus dolog, amit csak azért találtak ki egyesek, hogy mások orra alá dörgöljék. Persze, nem is egy a megismerkedéstől a halálig tartó, folyamatos állapot - de ettől még létezik!

"De jó neked, én is ezt keresem!"

Vannak, akik őszintén gratulálnak a boldogságodhoz, és sóvárogva felsóhajtanak: bárcsak nekem is így sikerülne! Ez kedvesen hangzik, a baj csak az, hogy ilyenkor az illető valószínűleg túlidealizálja a dolgot. Ha egy pár harmonikus házasságban él, az még nem zárja ki azt, hogy 3, 5, vagy akár 10 évvel ezelőtt komoly válságban voltak.

Sokaknak évek alatt, állandó marakodás árán sikerül összecsiszolódni. Mások hosszú ideig tartó, stabilnak látszó rózsaszín köddel indítanak, és utána üt be valami: egy megoldandó új helyzet (gyerekvállalás, új állás, eltérő célok), netán a megszokás vagy egy csábító harmadik fél...

Ha te már az ideális állapotban találkoztál velük, ez azt jelenti, hogy - kínkeserves munka, sok türelem és energia árán - megoldották a gondokat. Ettől függetlenül jó, ha tudod, hogy minden hosszabb kapcsolatban vannak mélypontok. Valószínűleg a szomszéd csaj házasságában is voltak, akit úgy irigyelsz, mert minden nap kézen fogva mennek vásárolni a férjével, és még két gyerek után is csókolóznak a lépcsőházban. Az egykori problémák azonban semmit sem vesznek el a mostani harmónia valódiságából.

Te is csak kamuzol!

Vannak, akik hazugsággal gyanúsítják a "boldog" párokat. Egy régi munkahelyemen például sokat pletykáltak egy kolléganőről, amiért szinte tenyérbemászó idillben élt a férjével. "Túl szép, hogy igaz legyen, csak megjátsszák magukat" - mondták rájuk sokan. Végül kiderült, hogy korábban tényleg majdnem elváltak, ám sikerült rendezni a gondot. Ekkor persze jött az "Ugye megmondtam? Mégsincs ilyen boldog szerelem!" reakció.

Pedig teljesen természetes, hogy az ember nem meséli el élete minden egyes mozzanatát mindenkinek, akivel találkozik. Ha most megkérdeznél, minden rendben van-e a kapcsolatommal, igent mondanék - de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak benne csaták, kétségek vagy hullámvölgyek. De biztos nem szeretnéd, hogy egy futó találkozás során leálljak részletezni neked az elmúlt 16 év minden percét, ugye?

A másik verziója ennek, mikor azt mondják: "Nem érdemes komoly dologba fogni senkivel, a szomszédék is csak megjátsszák, milyen jól megvannak, közben meg tegnap is ordítoztak." Senki nem mondta, hogy a jó kapcsolatban élők nem veszekednek - persze, hogy időnként ők is elbizonytalanodnak, kiakadnak, túlreagálnak, hibáznak és hibáztatnak. Mert emberek. Idővel viszont átgondolják, átértékelik, megbeszélik és rendbehozzák a dolgokat.

A vészmadár

"Jól megvagytok? Majd elmúlik..." Biztosan hallottál már ilyen reakciót, keserű, kiábrándult fintor kíséretében. Valóban, idővel a legnagyobb idill is elmúlhat, de ez nem jelenti azt, hogy az új problémákat megoldva, az új helyzeteket feldolgozva nem tudjátok átverekedni magatokat egy következő összhanggal teli szakaszba. Az élet már csak ilyen, rohadtul nem zökkenőmentes. De pont a szerelemért ne érné meg harcolni?!

Szóval, ne fikázzátok a jó kapcsolatokat, mert igenis léteznek. Még akkor is, ha sokszor tűzön-vízen át harcoltak érte a benne élők. Hit nélkül ugyanis nem lehet élni, anélkül megette a fene az egészet. A hitbe pedig az is belefér, hogy néha, átmenetileg elveszted - ha egy idő után nagy levegőt veszel, erőt gyűjtesz, és újra hinni kezdesz...

Nyitókép: Shutterstock