A szerelem nem fáj - de csak, ha jól szeretnek!

Keresem az ajkad, mézédes levegőt szívok a tüdőmbe, majd sóhajtva ejtem ki a szavakat: "Repíts csodaországba!" Nem tudom, hol kezdődött, melyik pillanatban zuhantam beléd. Talán, amikor az üvegliftben pánikoltál, mert félsz a magasságtól. Talán ott dobbant akkorát a szívem, hogy belerengett a Föld, és minden fa gyökere megérezte.

Kék szemeid látványa minden harcot megszüntet bennem, minden démon elcsitul, és minden régi seb gyógyulásra lel. Tudtam, hogy létezel, de miért nem jöttél hamarabb? Huszonhat évem tétovázása vált kámforrá a harminchét éved adta biztonságban. Emlékszem, ahogy a szélben sétálva melengetted a kezem. Egy sör után mámorban fürödve tekergetted ujjaid között a hajam, ajkamra lehelve, hogy még sosem láttad senki szemében azt, amit az enyémben. Mindenki más ilyenkor félve elrohant, de te maradsz...

Utálod látni, ahogy ég a cigi az ujjaim között. Nézem, ahogy az asztalnál ülve félted a testem. Én viszont kettőnket féltem. Azt mondod, a nikotin megölhet, de nem tudod: abba halok bele, ahogy szeretlek. Leveszed a szemüveged, hogy komolyan vegyelek, de csak mosolygok. Felhúzott szemöldökkel nézel rám, úgy csinálsz, mintha köhögnél és fulladoznál, én pedig csak reménykedni tudok, hogy örökké itt maradsz a szobámban.

A munkahelyen egymás mellett sétálva titokban végigsimítod a kezem, amibe beleremeg a lábam. Nem húz eléggé a gravitáció, szárnyalni tudnék veled a tiszta kék égen. Itt csak a némaságba burkolózol, a lakásodon már belém. Két ujjad a nyelvem hegyén, mesélsz a napokról, amiket csak mi fogunk megélni, ketten, egymásban élve. Rózsaszínre fested az életem, pirosra a szívem, mégis minden pillanatban képes vagy higgadt maradni.

Lágy hangon biztosítasz róla, hogy elmúlhatatlan a szerelmed, mikor nem kapok levegőt, mert rájövök, hogyan néznek rád más nők. Mind akar, mind látja benned azt, amiért imára borulunk hajnali kettőkor az ágy mellett álmatlanul, sírva, minden reményt feladva. De te megnyugtatsz. Végre értem, hogy a szerelem nem fáj, ha itt vagy velem.

Hallom a csendben a hangod, a sötétben is látom a kék szemed, és érzem a kezed a combomon, ahogy suttogva kérded: "Hová menjünk, kedvesem?"

Szabó Andrea

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock