Ne fogdosd a hasam csak azért, mert babát várok!

Mintha azt várná, hogy a kisbabám jelezzen neki. Vagy inkább rúgjon egyet, hogy azonnal vegye le a kezét az anyukája hasáról...

Soha nem tudtam ezzel a jelenséggel mit kezdeni, mert egy várandós nő pocakja a saját testének része, így aki azt simogatja, a nőt fogdossa, nem pedig a gyereket. Ez ugyanolyan, mintha valaki odamenne egy pasihoz az utcán, megmarkolná a fenekét, mert formás és szépen domborodik a farmerban - vagy egy férfi a kolléganője mellét simogatná. Miért is ne tenné, ha szép, és neki jólesik?

De vonatkoztassunk el tőlem! Ki mondta, hogy a babám azt szeretné, ha vadidegenek simogatnák az "otthonát", azt remélve, hogy így kicsit őt is érintik? Kérem, ne intézzük el azzal, hogy vannak ilyen emberek! Tiszteljük egymást annyira, hogy nem teszünk olyat, ami a másiknak kellemetlen lehet! Sokan nem hiszik azt, hogy ez probléma. Ám kérdem én, mikor hirdettünk ingyen pocakfogdosást? Mikor foglalták törvénybe, hogy egy terhes nőnek ezt is el kell viselnie?

Engedje, aki akarja, akinek ez jó érzés, de hadd legyen már annyi jogom, hogy ha nem akarom, ne kényszerítse rám senki! Legalább kérdezze meg, hogy szabad-e! És várja is meg a választ, mielőtt bármit tesz! Apróságnak tűnik, de valamiért mégsem érzem annak. Mert ha öt éven keresztül egy "Szia! Hogy vagy?"-on, és egy "Látom, sok a munkád"-on kívül más kapcsolat nem volt köztünk, akkor itt se lépjük át ezt a határt!

A kolléganőm kb. egy perc múlva levette a kezét a pocakomról, én pedig megtanultam, hogy máskor inkább a lépcsőt válasszam a második emeletig, mintsem rám rontson egy "kedves" munkatárs(nő), aki köszönés helyett tapogatni akar. Mert az érintését az én bőröm érzi, rajtam fut végig egy nem kívánt borzongás... Ez pedig ugyanolyan, mintha valaki abban lelné örömét, hogy másokat váratlanul megijesszen. De attól, hogy neki ez jó, a másiknak még nem.

Nyitókép: Shutterstock