szerelem párkapcsolat Ferencz Gabriella szakítás kötelék érzelmek
Az élet nem áll meg azért, mert nemrég szakítottunk. Nem ad lehetőséget arra, hogy huszonnégy óra helyett ötvenben búslakodjak, sirassam, gyászoljam a múltat - majd a tapasztalatokat feldolgozva optimistábban tekinthessek a jövőbe.

Az élet inkább rohan, arra ösztökélve minket, hogy vegyük fel a ritmust, foglalkozzunk kevesebbet a bánatunkkal, és nézzünk előre. Lehet, hogy így kellene tennünk, azonban a szív és a lélek gyakran követel magának időt, mert egy kapcsolat végével sokszor csak a kötelék szakad el, az érzések azonban nem szűnnek meg.

Én is úgy éreztem, ki kell szakadnom mindabból, ami túlságosan fárasztó és zajos ahhoz, hogy csendben, nyugodtan átgondoljam az elmúlt hetek történéseit. Egy tóparti padot választottam arra, hogy elbúcsúzzam attól a férfitól, akit évekig szerettem, és feltegyem magamnak a kérdést: készen állok-e egy új kapcsolatra?

Eddig kerültem mindkettőt: a búcsút és a kérdést is. Állandóan elnapoltam, azt remélve, hogy ha nem foglalkozom velük, majd magától megoldódik minden. Nem így történt, úgyhogy nem halogathattam tovább. Ültem a padon, és vártam a csodát, hogy egyszer csak erőteljes hanggal, vagy éppen angyali csendben, de lehull lelkemről a teher. Hogy bár nehéz szívvel ültem le, de könnyű lélekkel állok majd fel.

A tó vize fodrozódott, a gondolataim pedig egymást kergették, mígnem egy előttem elsétáló párra lettem figyelmes. Halkan beszélgettek, és nemcsak egymás tekintetét követték, hanem érezhetően társuk gondolatait és érzéseit is. Érintést érintés kísért, mosolyt pedig mosoly. A kezük szorosan összekapcsolódott és egyetlen pillanatra sem engedte el a másikét. Láthatóan így érezték jól magukat, és biztonságban a szívüket. Számukra az összefonódott kéz volt a szerelem záloga, az összetartozásuk jelképe.

Ahogyan régen nekem is, mert valamikor az én kezemet is nagy becsben tartotta az, aki aztán egyik napról a másikra elengedte. Nekem is fontos volt, hogy ne csak kimondja, hogy szeret, hanem ezt gesztusokkal is kifejezze: csókokkal, érintésekkel és azzal, hogy a keze mindig az enyémért nyúl. Akkor fontos volt, de ma már nem az...

Forrás: Shutterstock

Egy kapcsolat erejét, tartósságát számomra nem az egybefonódott kezek szimbolizálják. Nem akkor lehetek biztos abban, hogy mindig itt lesz mellettem a párom, ha így sétálunk. Ez csak egy lehetőség, ami nem emel minket magasabb szintre. A kezem már nem az övé, nélküle is jól érzi magát - míg a szívem még a társa után kiált. Hiányt érez, ürességet, nem leli a helyét. Ha a régi időkre gondolok, nem a séták jutnak eszembe kéz a kézben - hanem a párom csókjai, a tekintete, mosolyának egész lényemet aranyba borító fénye.

Remélem, a kezem után lassan a szívem is megszokja a magányt, de csak addig, míg újra egy nagyot nem dobban. Amikor nemcsak új reményt, hanem új szerelmet is talál. És tudom, hogy akkor teljesen mindegy lesz számomra, hogy a társam fogja-e a kezemet, vagy sem, a lényeg, hogy a szívemet ne engedje el sohasem.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókiép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.