Komolyan nincs igaz szerelem balhék nélkül?

Megígérted, úgy megígérted! Hogy ezentúl higgadtabban, szelídebben, több türelemmel... Aztán persze újra jött nálad a katt, és showtiiiime. Zeng tőled a nappali - ahol máskor Fenyő Miki visszhangzik, és táncolunk, felcsavarva a kék-fehér mintás szőnyeget. 19-re húztál lapot ezzel az utolsó kirohanásoddal, és buktad. Buktál. Én még nagyobbat.

Rögtönítélő bíróság - így hívsz. Hiába védekezel rögös gyermekkorral, apának nem való apával, az ítélet életfogytig tartó távoltartási végzés. Mellékbüntetésként pedig az én szekunder szégyenem a viselkedésed miatt... De aztán kiürül a tárgyaló, és bekúszik a sztenderd szégyen is - a saját viselkedésem miatt. Mert amúgy meg édes vagy. És figyelmes, támogató, meg ügyes, okos. Megpusztulok a humorodtól, és engeded, hogy csikizzelek.

A párosunk tündöklése és bukása. A történelem szempontjából nagyobb jelentősége van, mint a birodalmakénak - legalábbis én jelen pillanatban teszek Rómára meg Babilóniára. De most akkor hogyan tovább: ilyen ez a popszakma, intézzem el ennyivel? Vissza a húspiacra, hogy aztán kétes hírű csehókban aléljak el a "Topogunk, gecó?" színvonalú randi meghívásoktól? Vagy olvasgassam ugyanennek az online folklóros verzióját a magányos estéimen? Mellőled, ahol hús-vér, halandó és halhatatlan lehettem... volna. Én ezt nem csinálom tovább.

De aztán... 'csába, mégis. Megtörsz. Te is, engem is. Értelek. Rázkódva zokogsz, én - anyád helyett anyád, a barátod, a bokszzsákod, a mentsvárad - pedig varázsütésre újra hiszek az emberekben, benned, de főleg magamban. Hogy feladatom van veled. Csapat vagyunk, véd-, dac- és bűnszövetség. Maradok hát rombolni, építeni, adni, megint csak adni és kapni. Talán ez a szerelem.

Nyitókép: Shutterstock