A nagy karácsonyi hazugság, amivel sikerült lebuknom...

A gyerekek megnőnek, ez a dolgok rendje. A csodákba viszont kapaszkodunk - még felnőtt fejjel is. Hinni akarunk bennük, mert szükségünk van valamire, ami elrepít néha a zord valóságból. Előfordul, hogy a gyermek már régen tudja az igazat, de a szülőre való tekintettel nem árulja el - hiszen a csodák éppen arra hivatottak, hogy megajándékozzuk vele a szeretett személyt.

Na, de mi történik, ha már minden világos a gyerekek számára? Hogyan tovább, mikor az évek óta olajozottan működő rendszer összeomlik? Nálunk idén váltotta fel a misztikumot a realitás. Tavaly a kicsi még abban a hitben tartott minket, hogy hisz a Jézuskában, mert nem akart minket megbántani. A nagy persze már régebben tudta az igazat, de ő meg élvezte, hogy a cinkosunk lehet. Nem árulta el a testvérének, hogy mi csempésszük az ajándékokat a fa alá.

A december elseje viszont vészesen közeledett, így megkérdeztem őket, mi legyen az adventi naptárral. "Eddig is te csináltad anya, persze, hogy idén is legyen!" - jött az egyöntetű válasz. Nagyjából erre számítottam, csak kíváncsi voltam, hogy mennyire szeretnének változtatni. Persze, várható volt, hogy nem fognak egy olyan szokást felrúgni, ahol ajándékot kapnak.

A Mikulás sem volt kérdés: továbbra is jöjjön hatodikán reggel, ahogy eddig! Persze, hogy kelljen csizmát pucolni előző este! Persze, hogy a mamáékhoz is hozzon valami kis meglepit! (Persze, hogy továbbra sem engedem egy nap alatt megenni az összeset...) Szóval, ebben a témában nemigen történt változás.

Azután következett a Jézuska lista. Ugyanúgy megírták, mint azelőtt bármikor, viszont most már feltüntették benne, melyik ajándékot melyik családtagtól kérik. Ez azért nagy könnyebbség, lássuk be! Ráadásul megszűntek az irracionális kérések, hiszen most, hogy minden világos, nem ciki azt mondani: "Gyerekem, az nagyon drága, kérlek válassz mást!" További előny, hogy mostantól ők is vesznek nekünk ajándékot a zsebpénzükből. Esküszöm, alig várom! Irtó kíváncsi vagyok, hogy mit kapunk!

A karácsony változatlanul a kedvenc ünnepünk. Úgy érzem, nem tűnt el a varázslat. Ugyanúgy feldíszítettük színes izzókkal a házat és a kerti fenyőt, mint minden évben. Megmaradt a közös mézeskalács sütögetés, karácsonyi dalok kíséretében. Gyertyát is öntöttünk közösen, ahogyan minden decemberben, és idén is ellátogattunk a helyi adventi vásárba: kürtőskalácsot ettünk forró teával, és új díszeket vásároltunk a lakásba.

A karácsony hangulata mit sem változott, ahogyan a szokásaink sem. A meghitt ünnepet nem Jézuska misztériuma teremti meg - az ünnep bennünk van.

Nyitókép: Shutterstock