Elutazott a pasim, felforgathatom az egész lakást!

Már az első napon egyértelmű a helyzet: a közös otthonban most nem érvényesek a közös szabályok! Fél óra alatt átlényegültem, és a kamasz énem átvette az irányítást. Először a boltban: impulzus vásárlóként kosárba pakolom a kólát (az igazi cukrosat), pezsgőt (hátha csajos este lesz), csipszet (garnélásat persze, a kedvencem), nosztalgia kiflit (csavart és nagyon fehér lisztből készül), isteni lesz vajjal, és még valami újfajta étcsokoládét.

Úgy döntöttem, hogy sorozatokkal kezdem az első szabad estét, és természetesen a kanapén fogok vacsorázni. Miközben bedobom a sütőbe a mirelit pizzát, az almákra pakolom a zacskózott kalóriabombákat. Gyümölcs majd holnap - hümmögök, és előveszem a spejzból a vendégeknek tartogatott wasabis mogyorót is. Csak egy pár szem, amíg sül a pizza...

Két óra múlva elégedetten indítom el a következő részt. A drágámnak küldök egy szívvel díszített szelfit, majd visszarakom a lábamat az asztalra a csipsz és a papírtányér közé. Elvégre miért mosogatnék, ha felhasználhatom a Szilveszterről maradt papírtányért? Bűntudat nélkül megnézek még egy részt, és megkóstolom a csokit is. Csak egy kicsit.

Az egy hét alatt szégyenletesen kimaxolom az énidőt, és éteri harmóniába kerülök önmagammal. Arcmaszkban kávézgatok, elolvasom az összes felhalmozott magazint - a ruhák elpakolása helyett -, és a testmozgást sikeresen nullára redukálom. Elvégre egy hét szabadidő mindenkinek jár a saját életéből!

A szombat reggeli lustálkodás után (ágyban, hosszasan, kávéval, könyvvel) rászánom magam az eredeti állapotok visszaállítására. Ideje kamaszkori énemet is visszatuszkolni a helyére, akárcsak kedvesem párnáját, amit én használtam távolléte alatt.

Hiányzott, hát persze, hogy hiányzott. De tudtam, hogy egy hét múlva újra itt lesz, és közösen újra harmóniába kerülünk. Így is lett: hozta a bőröndjét, az élményeit és a rengeteg felgyűlt ölelést. A közös sütinkkel várom - és üres mosogatóval.

Nyitókép: Shutterstock