szerelem kibeszélő félelem elüldöz magazin párkapcsolat kapcsolat Császár Zsanett boldogság
Ösztönös és végletes ember vagyok, nem ismerem a középutat. Voltak olyan korszakaim, amikor minden egyes hétvégét végigbuliztam, és olyanok is, amikor hónapokon át kuksoltam a négy fal között.

Evés terén ugyanez a helyzet: vagy mániákusan zabálok (persze csupa egészségtelen dolgot), vagy drasztikus fogyókúrába kezdek, és a kalóriákat számolom.

A kívülről érkező véleményeknek köszönhetően kezdem belátni, hogy ugyanígy viszonyulok a párkapcsolataimhoz is. Vagy végletes függésben, vagy végletes függetlenségben élem az életemet. Ha egy férfi megérint érzelmileg, akkor nem tudok lépésről lépésre haladni, és finoman adagolni a ragaszkodásomat.

Gőzerővel tolom a romantikát: meglepetéseket gyártok, izgalmas programokat szervezek, bevetem a csábítás teljes arzenálját. A nap minden percében csak ő jár a fejemben, nem tudok a feladataimra koncentrálni, és a telefont lesem, mikor hív már fel. Amikor szerelmes vagyok, úgy érzem, mintha egy gyorsvonaton ülnék - iszonyú sebességgel robog velem a képzelet a jövő felé.

Aztán ez a felfokozott szívállapot hirtelen átcsap valamiféle görcsös kapaszkodásba. Látszólagos könnyedségem áldozatul esik a félelem erejének, aztán elkezdek kételkedni magamban, a másikban és kettőnkben. Kétségbeesésemben pedig hülyeséget hülyeségre halmozok. Taktikázom. Nem válaszolok azonnal az üzenetére, lemondom a megbeszélt randit. Féltékenységi jelenetet rendezek. Kutatok a múltjában. Elbőgöm magam szex közben. Kisebbségi komplexusaim lesznek mellette.

Forrás: Shuttertsock

Aztán jön egy fordulat, és visszaköltözik a szívembe a remény, erőt öntve belém. Ezt követően újból lelkesen tervezgetek: például, hogy hova megyünk nyaralni, vagy milyen házban fogunk lakni. A szorongásaimat mintha elfújták volna.

Tisztában vagyok vele, milyen nehéz alkalmazkodni ehhez a kiszámíthatatlansághoz. De nem azért viselkedem idiótaként, mert el akarom üldözni azt az embert, akit szeretek. Épp ellenkezőleg. Szeszélyesen csapongó érzéseimnek egyetlen oka van: rettegek a csalódástól. Nem merem megszokni a gondolatot, hogy valaki az életem része, mert mi van, ha egy nap eltűnik, mint a kámfor? Korábban ugyanis sokszor így történt.

Azt hiszem, nem vagyok olyan merész, mint mások, akik képesek teljes elánnal beleugrani egy új kapcsolatba. Vagy talán nem rendelkezem akkora önbizalommal, hogy elhiggyem: az ingadozásaim ellenére is szerethető vagyok. Félek attól, hogy a szerelem kibillent az egyensúlyomból. Attól meg még inkább félek, hogy nélküle kell léteznem.

Régebben azért imádkoztam, hogy rám találjon a Nagy Ő. Most azért fohászkodom, hogy legyen bátorságom megélni azt, amikor valakit szeretek, és ő viszontszeret engem - de nem csak néhány hétig, hónapig...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.