szerelem hűtlenség család megcsalás nagymama titok
A te idődben nehezebb volt - mondom a nagyinak, félig-meddig a magam megnyugtatására. Aztán eltűnődöm, és már komolyan gondolom. Naná, hogy akkoriban szarabb volt ismerkedni!

A lányok nyakában ott lihegtek az ősök, még egy csókolózáshoz is bujkálni kellett. Aztán férjhez mentek, és jó eséllyel ugyanazzal a fickóval szexeltek életük végéig.
- Hát, nem tudom - válaszol.
Kétkedő a hangja, ez felkelti a kíváncsiságomat. Fürkészve nézem az arcát, miközben üvegekbe tölti a kézzel átpasszírozott ribizli levet.
- Miért? Nem voltak olyan szabadok a fiatalok, mint most.
- Lehet, mégis egyszerűbb volt minden. Néha sajnállak benneteket, drágám. Nincs könnyű dolgotok.
- Mire gondolsz?
Megtörli a kezét egy konyharuhába, és nehézkesen leül.
- Akkoriban a fekete fekete volt, a fehér meg fehér - mondja jókedvűen.
- Jaj... Ne gyere már a hasonlataiddal. Konkrétumot mondj!
- Például, nem kellett ennyit bűvészkednem, mint neked, ha elindultam otthonról. Kivasaltam a ruhámat, megfésülködtem, befontam a hajam. A saját szempillám volt rajtam, nem ilyen seprűféle, amit manapság hordtok.
- Most ez a divat.
- Értem én, kislányom, nincs is ezzel baj. Te kérdezted.
- Jól van, na. Mondd tovább!
- Nem kellett aggódnom, elfogad-e a legény olyannak, amilyen vagyok. Látott százszor - és nemcsak a templomban, szépen kiöltözve, hanem másképp is. Ócska ruhában, mikor hazafelé hajtottam apám teheneit. Verítékes hajjal, nekivörösödve, mikor kaszáltam a mezőn.

Kitömött melltartó sem volt még, hogy azzal csábítsuk a fiút, aztán hideglelést kapjunk félelmünkben, mi lesz, ha meglát nélküle.

Hazudni sem volt ilyen könnyű. Egymás közelében éltünk, hamar kiderült, ki az, akinek csak a szája jár, és ki az, aki komoly. De minek beszélni ennyit... Más világ volt. Az emberek tisztábbak voltak és őszintébbek. Ledőlök egy kicsit, elálmosodtam. Nagyon meleg van, mintha még a szívem is lassabban verne tőle...

Forrás: Shutterstock

Elnyúlik a konyhai heverőn, a szeme lecsukódik. Nem aggódom, mindig így csinálja. Indulnom kéne, de nem akarok menni, folytatnám, amit elkezdtünk. Olyan varázslatos, mikor a fiatalkoráról beszél...
- Mikor megláttad nagyapát, rögtön tudtad, hogy ő lesz a férjed?
- Nagyapát? - ismétli. Nevetnem kell, mert gyakorlatilag már félálomban beszél. - A szerelmem bölcs és erős férfi volt. Örökre megőrzöm a szívemben. Ha meghalok, a hajtincsét tedd a koporsómba! Ott van a kredencben.
- Csodás, hogy így szerettétek egymást egy életen át. Hallod? Nagyi! Alszol?

Nem mozdul. Néhány másodperc múlva halk horkolása veri fel a csendet. Megsimogatom az arcát, indulni készülök. Csaknem kifordulok az ajtón, mikor eszembe jut a hajtincs. Nagyapa húsz éve meghalt, a nagyi nyilván azóta őrizgeti, ez olyan romantikus! Miért ne nézhetném meg?

Halkan kinyitom a kredenc ajtaját. Gyönyörű, hímzett zsebkendőt találok, csomóba kötve. Meghatottan kibontom, csakhogy beledermedek a mozdulatba: a tenyerembe hulló tincs erős és barna. A nagypapa szőke volt. "Szőke!" - kiáltom magamban döbbenten.

Gyorsan, mintha égetne, visszateszek mindent a helyére. A nagyi felé nézek, de ő még mindig ernyedt arccal horkol, én pedig elszégyellem magam. A titok, amit a ráncai mögött őriz, csak az övé - nincs jogom sem kutatni, sem felelősségre vonni érte.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.