szerelem válás Pónya Papp Andrea elhagyás Első szerelem házasság
Van a balettban egy kifejezés: grand jeté. Nagy ugrást jelent. Azt, amikor a balerina elrugaszkodik a talajról, és teljesen szétterpesztett lábakkal - látszólag könnyedén - szeli át a levegőt.

Mit tegyen az ember, ha az élete egy pontosan ilyen pillanathoz érkezik? Ha el kell döntenie, hogy ugorjon, bízzon az erejében, a lendületében és abban, ahogy az érkezés is simán fog menni, vagy egyszerűen hagyja ezt a szárnyalást és maradjon a biztonságos talajon?

Vajon tényleg csak azokat a dolgokat bánjuk meg az "előadás" végén, amit nem tettünk meg?

Amikor összehívtam a barátnőim a "grandzsöté partira", már hetek óta rágódtam a kérdésen, hogy maradjak a szépen felépített életemben, vagy ugorjak?

"Ó, te jó ég! Móni, neked súlyos kapuzárási pánikod van! - reagál először a mindig óvatoskodó, az életet is biztonsági övvel élő Zsuzsa. - Elhagyod a férjed a gyermekkori szerelmedért? Mondd, hogy ez valami áprilisi tréfa! Mégis, mikor találkoztatok utoljára?" "Napi kapcsolatban vagyunk a neten, de személyesen utoljára '81-ben találkoztuk.

Ültünk a falu főterén egy öreg tölgyfa kiálló gyökerén. Tíz évesek voltunk, és nagyon szomorúak. Épp csak elkezdődött a nyári szünet. Várt ránk a nyár az összes kalandjával. Vagyis várt volna. Tudjátok, olyasmikkel, mint dinnyét lopni a határban, és aztán nevetne szaladni a csősz elől, a szülői tiltás ellenére lubickolni a faluszéli kis tóban, vagy a többiekkel együtt számháborúzni az erdőben. De mi elköltöztünk azon a nyáron. Ott a tölgyfa alatt adta ezt búcsúzóul" - meséltem nekik, miközben az asztalra tettem egy ütött-kopott kis nyakláncot, amin egy teljesen megfeketedett horgony fityegett. Megbabonázva nézték.

Már hajnalodott, mire úgy éreztük, hogy elég alaposan kitárgyaltuk a témát. Közben többször vitáztunk, olykor nevettünk, máskor meg pityeregtünk. Ahogy az igazi lányok szokták. Pontosan úgy, ahogy hosszú évekkel ezelőtt a kollégiumi szobában, ahol ugyanilyen alapossággal vizsgáltunk meg minden szívügyet. Persze akkoriban még nem volt ekkora a tét - bár úgy éreztük. Csak a szív, a bolond, szerelmes szív nem öregszik meg a testtel együtt. A szív drámája mindig ugyanaz marad.

Forrás: Shuttertsock

Egy ilyen kérdésben akkor sem könnyű dönteni, ha a világ legjobb barátnői segítenek benne. Főleg, ha ezek a barátnők mind más és más szemszögből látják a világot, és végül kiderül, hogy mindegyiknek igaza van...

"Ez akkor is őrültség, maximálisan az! - mondja szinte durcásan Zsuzsa. - Itt hagyod a biztosat a bizonytalanért? Itt hagyod a várost, a munkádat, hogy valahol a világ végén lakhass a szerelmeddel, akit 32 éve láttál utoljára!? Jó, értem, hogy azért előtte találkozni fogtok személyesen is, de most tényleg negyven felett akarsz a nulláról elkezdeni egy új életet? És ha nem sikerül? Mi lesz akkor? Nincs szerelem, ami ennyit megérne. Szerintem maradj csak nyugton a fenekeden!"

"Móni, a sztorid olyan, mintha egy regényben történne. Csak ott mondjuk, a villamoson futnál össze a gyermekkori szerelmeddel, épp egy vihar elől menekülve, bőrig ázva - mondta Nelli, a született romantikus barátnőm. - És itt ez a horgony is a láncon. Istenem, tényleg örökre szólt. Ott a fa alatt örökre lehorgonyoztatok egymás mellett. 10 évesen. Bocsi, hogy pityergek, de ez annyira gyönyörű. Bárcsak velem történne..."

"Valósítsd meg önmagad, mert csak ez az egy életed van, tudod!? - érvel Klári, aki az életfilozófiáját a Facebookon keringő idézetes képekből barkácsolta. - Ne törődj a pletykálkodókkal, ha a szerelmet választod, az a te választásod! A saját utadat kell végigjárnod, és figyelmen kívül hagyni azokat, akik majd szörnyülködve fordítják félre a fejüket, és összesúgnak a hátad mögött. Irigykedik mind."

"Úgy féltelek, Mónika - ölel át az örök realista Éva -, azt szeretném, hogy a döntésed megfontolt legyen. Hiszen az, akiért most mindent feladsz, már nem az a 10 éves kisfiú, aki a tölgyfa alatt a láncot adta, és nem is az, akinek most megálmodod. Idealizáltad őt az évek alatt. A hibái aprónak tűnnek, csak az erényeit látod. Ha egyáltalán képes vagy még tisztán látni. Nem akarom, hogy csalódj."

Abban mindenki egyetértett, hogy bármi lesz is a döntésem, ők mellettem állnak. És valóban mellettem álltak, amikor végül összecsomagoltam, és egy "nagy ugrással" elköltöztem a világ végére a gyermekkori szerelmemhez. Öt év telt el azóta. Boldogok vagyunk.

Szerencsés vagyok, mert a családjaink kisebb zökkenőkkel teljesen elfogadták ezt a helyzetet. Az emberek pletykálkodtak, naná, de minden csoda három napig tart, ahogy mondják. Az első szerelem... az viszont örök.

A történetet Pónya-Papp Andrea jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.