Őszinteség vagy tapintatosság, melyik a helyes út?

Szóval, az a nagy kérdés vetődött fel bennem, hogy mennyire változna meg az életünk és az embertársainkhoz fűződő viszonyunk, ha nem akarnánk folyton - jó kis amerikai tükörfordításban - "politikailag korrektek" maradni. Persze itt is a fokozatokon és az árnyalatokon van a hangsúly.

Ki hallaná szívesen élete szerelmének szájából:

"Szívem, nehogy felvedd ezt a tapadós miniruhát, mert az ügyfeleitek azt fogják hinni, hogy véletlenül felvettek hozzátok egy nílusi vízilovat!"

Vagy a szeretett anyucitól:

„Kisfiam, tök fölösleges elmenned erre a randira, mert olyan ocsmányul nézel ki a pattanásos képeddel, hogy csak elsírja magát a csaj, ha meglát!"

Esetleg a fejvadász cég vezetőjétől:

"Uram, ön borzasztóan alulképzett, és egyetlen, mikroszkopikus méretű hasznos készséget sem tud felmutatni, amivel hozzájárulhatna a cég fejlődéséhez. Nem csodálom, hogy eddig még nem volt normális állása!"

És hogy hangzanának a fenti - őszinte, ámde brutálisan nyers - mondatok, ha még véletlenül sem akarnánk megsérteni a másikat?

Azaz elferdítenénk a valóságot:

• "Szívem, csodálatosan áll rajtad ez a tapadós miniruha! Az ügyfelek nem is tudják majd levenni rólad a szemüket!"
• "Kisfiam, annyira jól állnak neked ezek a bájos, kamaszos pattanások, hogy azonnal beléd fog szeretni az a kislány!"
• "Uram, ön annyira széleskörűen képzett, és annyi mindent letett már élete során az asztalra, hogy véleményem szerint ez az állás önnek kifejezetten visszalépés lenne!"

Ugyanakkor mennyivel másképp jönne le ez az egész, ha udvariasan, de őszintén tolmácsolnánk mondandónkat:

• "Szívem, szerintem előnyösebb lenne, ha azt az elegáns, de lengébb fekete ruhát vennéd fel. Nagyon dögös vagy ebben is, és nekem piszokul tetszel, de az ügyfeleknél ugye nem az a cél, hogy a domborulataidat dicsérjék."
• "Kisfiam, szerintem egy kis korrektort tegyél fel a gyulladtabb pattanásokra, mert azért fontos az első benyomás! Viszont, ha a csajt csak a tökéletes bőrű pasik érdeklik, akkor keresgéljen a harmincas korosztályban!"
• "Uram, nagyon sajnálom, de el kell, hogy utasítsam a jelentkezését, mert nincs meg a megfelelő végzettsége a meghirdetett álláshoz. De biztos van olyan terület, ahol éppen az ön tapasztalatait fogják tudni hasznosítani."

Mert pontosan miről is van szó?

• Anyus túlsúlyos, és testre simuló ruciban akar pompázni egy céges megbeszélésen. Nem arról van szó, hogy a pasi dögösnek tartja-e vagy nem - mellesleg valóban tarthatja annak -, hanem arról, hogy hivatalos alkalomra rohadtul nem kéne felvennie egy ilyen ruhát.
• A kamaszkori pattanások valóban frusztrálják az embert. De bármennyire is tagadjuk, az első randin a külső szolgál a legelső benyomás alapjául. Hiszen nem látunk bele a srác/lányka bensőjébe, hacsak nem CT készülékkel járunk randizni. Bár lélek CT-t még akkor sem tudnánk készíteni. Szóval, nem árt, ha kikérjük egy jó kozmetikus tanácsát.
• A pali képzetlen, olyan állást pályázott meg, amihez köze sincs. Sőt, nagyon semmihez sem, ezért nem is volt korábban állandó munkája. Ezt bizony közölni kellene vele.

Ezt a cikket csak gondolatébresztőnek szántam. Érdemes mindenkinek kicsit magába néznie és elgondolkodnia. Ha a gyerekeinket már kiskoruktól arra tanítanánk, hogy MERJÉK ŐSZINTÉN MEGFOGALMAZNI A VÉLEMÉNYÜKET, sokkal kevesebb félreértés és hazugság lenne a Földön. És jóval kevesebb önérzetében sértett ember futkározna a világban. Mert az "ő is kimondja, én is kimondom" elv érvényesülne. Tudom, utópisztikusan hangzik. De mindig ott él bennem a remény, hogy hátha...

Nyitókép: Shutterstock