szakítás Ivanova Daniela legjobb barát barátság ex
Egy kezdetben viharos, majd beteljesült szerelem és 7 év együttélés után úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk. Méghozzá úgy, hogy szinte semmi nem változott a kapcsolatunkban. A környezetünkben mindenki döbbenten áll előttünk. Mert bár VÉGE, mégis olyan erős kötelék van közöttünk, amelyet senki és semmi nem vághat el. Még egy szakítás sem.

A sztereotípia szerint, ha egy párkapcsolatnak vége, akkor a könnyes búcsú után ki jobbra, ki balra folytatja az útját. Ajtócsapkodós, hangos, veszekedésekkel teli és fájdalmas elválásokról szól a fáma, illetve a jövőbeli kiszemeltek irányába tanúsított féltékenységről. No meg arról a "törvényszerűségről", hogy valamelyik fél úgyis meggondolja magát, és szeretné visszahódítani a másikat.

Forrás: Shutterstock

De mi van azokkal a párokkal, akiknél soha nem volt egy hangos szó, akiknél nem mérgezték az éveket a mindennapos harcok vagy a zöldszemű szörny? Akiknél egyszerűen csak kihűlt a szerelem, aminek átvette a helyét egy már-már barátsággá szelídülő, erős szeretet?

Nekik miért kéne "ténylegesen" elválniuk egymástól?

Mi az exemmel legjobb barátokká váltunk az évek során - és azok is maradunk. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy már a kapcsolatunk vége felé is inkább barátok voltunk, mintsem szerelmesek. Megbeszéltük hát, hogy amíg egyikünknek sem lesz új kiszemeltje, addig együtt lakunk. Jól kijövünk egymással, megoszthatjuk az albérlet költségeit, és az "élni, és élni hagyni" elvet követjük. Lehet, hogy a társadalom szemében ez nem "normális". Ahogy az sem, hogy továbbra is együtt jelenünk meg eseményeken, teszünk fel közös fotókat, sőt, még az idei karácsonyt is a családommal közösen ünnepeljük.

Forrás: Shutterstock

Miért kéne másképp csinálni, ha így is lehet? Ha nem égetem el a tőle kapott szerelmes leveleket, és tiltom le Facebookon, az már nem is igazi szakítás?

Mindenki azt kérdezi tőlünk, hogy "Min vesztetek össze?" "Mikor jöttök újra össze"? "Mi volt a baj"? Az égvilágon semmi. Elmúlt a szerelem, a vonzalom. Elmúlt, és soha többé nem jött vissza. Mi perzselő érzelmekre vágytunk, kalandokra, izgalomra. Valakire, akinél NEM múlik el - vagy ha mégis, időnként azért feléleszthető. Lelki társként tekintettünk egymásra, akik le tudtak volna élni egy életet együtt. Gyerekekkel, családi házban, kutyával, macskával, békében öregedtünk volna meg. Mégis inkább feladtuk a biztosat a bizonytalanért. A jól beváltat az ismeretlenért. A jelent a jövőért. Bátorság vagy vakmerőség? Nem tudjuk. Majd a jövő válaszol.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.