9 dolog, amin sikerült terhesen elbőgnöm magam...

Igen, azoknak a csoportoknak az egyikében, amelyekben vérre menő viták zajlanak arról, hogy a gumírozott (!) lepedőt (!) miként célszerű vasalni (!). Mindez szépen illusztrálja, milyen érzelmi hullámvasúttal jár a várandósság, aminek 32. hetében persze nekem is van mit meggyónnom... Nézzük csak, miken bőgtem mostanság:

1. Azon, hogy a metrón átadta egy idegen a helyét

Nahát, milyen kedves, pedig nem is kértem! Egészen meglepődtem a váratlan gesztuson, ahogy minden egyéb hasonló kedvességen is. Hát nem csodaszép és emberi mindez? Hát nem könnyfakasztóan nagyvonalú? HÁT DE!

2. Azon, hogy a metrón senki sem adta át a helyét

Senki sem szán meg ekkora hassal? Pedig hogy fáj már a farcsontom és a derekam. Milyen kegyetlen világ ez. Ebbe a világba gyereket szülni?!

3. Azon, hogy még nincs kész a babaszoba

A közösségi médiaplatformok sötét valósága, hogy az ember folyamatosan látja a szebbnél szebb babaszobákat és babasarkokat, amiket igen gyakran alig pár napja hete teherbe esett sorstársak osztanak meg nagy büszkén, miközben mi még a harmincadik héten is legfeljebb csak tervezzük a festést. Amikor aztán zsinórban a huszadik ilyen fotókollekció kijön, a türelmetlenség, a kilátástalanság és az elhagyatottság fura mixtúrája jelenik meg: nincs rémesebb annál, mint amikor a fészekrakó ösztön kiteljesedését külső körülmények zord összjátéka fékezi.

4. Azon, hogy kész van a babaszoba

Amikor aztán végül minden a helyére kerül, az örömkönnyek megállíthatatlanok...

5. Az összes "mit-és hogyan-kell-most-csinálni" kérdésen...

Míg száz évvel ezelőtt a nagycsaládokban az egészen kicsi lányok is fogtak már a kezükben újszülöttet, manapság simán megéri az ember a 35. szülinapját úgy, hogy senki nincs a baráti körében, akinek született volna már gyereke. A többségünk így aztán eléggé fogalmatlan:

• Mikor kell először orvoshoz menni?
• Hogyan válasszunk nőgyógyászt?
• Mi alapján döntsük el, hogy hol és főként hogyan szeretnénk szülni?
• Mikor kérjük fel erre a fogadott orvost?
• Hogyan kérdezzünk rá az anyagiakra?
• És úgy egyáltalán, mi a fenét fogunk kezdeni egy újszülöttel, egy totyogóssal és egy kiskamasszal...?!
• Minden rendben lesz vajon, és mi történik, ha nagyon elszúrjuk?

Bár temérdek szakirodalom létezik, és Bruno Bettelheim megnyugtat, hogy nem kell tökéletes szülőnek lenni, okés, ha épp csak „elég jó szülők" vagyunk, de azért a fenti félelmek gyakran torkollanak könnyekbe...

6. A pelenkázó komódok árán...

Mégis mi kerül ezekben ennyibe???

7. Szülésvideókon minden mennyiségben...

Ebben a műfajban két kategória létezik: vagy annyira gyönyörű felvételről van szó, hogy az ember köldökig sírja a tust meghatottságtól. Vagy pedig annyira iszonyatosan rémisztő, hogy a vastabletta miatti szorulást cifra hasmenések sorozata szakítja félbe a nap hátralévő részében. Akárhogy is, munkahelyen és egyéb nyilvános térben ilyesmit nézegetni nem szabad, mert nem tesz jót az imázsunknak, ha állandóan sugárban bőg az ember...

8. Bármilyen kisállaton vagy kisbabán - utóbbi esetében elég a ruhája is....

A szerelmem kitalálta a gondolatomat, és rögtön megjegyezte: "Tedd csak el, kicsim, lehet, hogy jövő ilyenkorra már nekünk is lesz kit beletenni." Akkor még azt hittem, csak mókázik, de mire a fák rügybe borultak, bizonyította, hogy nagyon is komoly volt.

Azóta mindig könnybe lábad a szemem, ha ez a pillanat eszembe jut...

9. Magán a tényen, hogy folyton sírunk minden szaron...

Elfogyott kaja, elrontott csokis muffin, koraszülött mentő a körúton, bébi zsiráf az állatkertben, eltévedés a rossz busz miatt, a kedvenc számunk a rádióban, anyák napi virág, elveszett orvosi beutaló... Egy idő után már amiatt sírunk, hogy sírunk, és szégyelljük magunkat: mint A kis hercegben az iszákos, aki azért iszik, hogy felejtsen, azért akar felejteni, mert szégyelli magát, és azért szégyelli magát, mert iszik. Ez egy ördögi kör, szerencsére azonban azt mondják, egy idő után jobb lesz...

Állítólag úgy a gyerek tizennyolcadik születésnapja körül biztosan. Addig meg kitartás minden kismamának és friss anyának!

Barok Eszter

Nyitókép: Shutterstock