Másszatok ki a gép elől, netharcosok!

Ismerős? Történik veled valami az utcán, a boltban, a vonaton, és a felmerülő problémát nem a helyszínen oldod meg valódi tettekkel, hanem hazamész, és a közösségi játszótéren üzensz az érintettnek. Az üzenetben részletesen kifejted, milyen akadályokba ütközött az, hogy ezt ott a helyszínen megfelelően kommunikáld is az érintettnek - ezzel megoldva a helyzetet. És a legtöbbször mondvacsinált kifogások bepötyögése után elégedetten hátra is lehet dőlni. Kiálltál önmagadért, az igazadért.

Nem tipikusan magyar jelenség ez. Az egész világra jellemző az efféle feketeöves konfliktuskerülés. Bármerre barangol az ember az interneten, minden közösségi oldalon megtalálhatóak ezek az üzenetek. Nem mondom, hogy olykor nincs létjogosultsága egy-egy ilyen bejegyzésnek, de az esetek döntő többségében csak pusztába kiáltott szó marad. A címzetthez nem jut el az üzenet, az írója pedig nem oldja fel vele az elfojtásból eredő frusztrációját.

"Keresem azt a lányt..."

De ott vannak a botcsinálta Casanovák, akik szemtől szembe bátortalanok, ám a szobájuk küszöbén átlépve azonnal fotelmacsóvá válnak:

Ha nem látnék naponta több ilyen bejegyzést, azt gondolnám, hogy valami mókás kedvű troll műve. De nem az. Ezek a fiúk, férfiak azzal ámítják magukat, hogy így nem utasíthatják el a közeledésüket. Ha nem válaszol, biztos azért van, mert nem látta. Na persze...

Az igazság bajnokai

Bevallom, ők azok, akik teljesen kihoznak a sodromból. Ha például tanúi lesznek annak, hogy bántanak egy állatot, egy gyereket, egy nőt, ők nem állnak oda a gyengébb mellé. Nem védik meg, nem tesznek semmit.

Aztán miért nem? Megtanítod neki, hogy dugja a homokba a fejét? Miért lenne baj, ha a gyerek azt látná, hogy kiállsz a gyengébb mellett? Ha megtanulná tőled, hogy hogyan kell kezelni egy konfliktust? Kifogások mindig akadnak a tarsolyban, de a gyerekek a példákból tanulnak, nem a nagy szavakból.

Nyitókép: iStockphoto