szülés otthonszülés terhesség császármetszés epidurális érzéstelenítés
Az egyik legmarkánsabb érvem az anyaság ellen mindig is a szülés volt. Nem az egyetlen, de az, hogy anyám minden születésnapomon elmondta: a születésem volt élete legszörnyűbb napja, nagy lendületet nem adott...

Amikor a nőgyógyász bejelentette, hogy babát várok, én csak annyit mondtam:

„Tök jó, de akkor te majd kiveszed a végén, műtéttel, igaz?"

„Nem teljesen így szoktuk ezt Beácska. Persze ez is egy megoldás, de erről majd még sokat fogunk beszélgetni."

Gondoltam, beszélgessen veled a Joshi Barath, én biztosan nem fogok a 47 kilómmal egy óriásbébit kipréselni azon a testrészemen át, aminek a működésére még a jövőben is igényt tartok. A párom viszont nem viccel az ilyesmivel, ha az orvos azt mondta, akkor mindent végignézünk. Apa igazi informatikus, szerintem volt egy excel táblája a témában valami kockázatelemző grafikonnal.

1. Otthon szülés

Erről konkrétan azt gondoltam, hogy egyfajta orosz rulett, ahol a tárban 1 helyett 2 golyó van, és csak a saját és a babád feje között húzogatod a ravaszt. Számomra teljesen értelmezhetetlen alternatíva volt, mert már Micimackó is megmondta: „A baj előtt 2 perccel még nem volt semmi baj." És ha van baj? Az itt nem kicsi! Akkor mit csinálsz? Imádkozol, amíg megjön a mentő, beérsz egy kórházba és kerítenek egy orvost... Hány percnél is tartunk?

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Kumikomini

Egy baba olyan sérülékeny, nekem nem ért meg ennyit a saját kényelmem. Szerintem a szülés elsősorban nem arról szól, hogy a pici lelkem hol érzi jól magát arra a pár órára, hanem hogy a gyermekem hol van a legnagyobb biztonságban. Így ezt ki is húztuk a listáról.

2. Háborítatlan szülés

Amikor minden nagyon csendes, békés és visszafogott, az orvos alig van jelen, minden a természetes úton megy. Gyertya, halk zene. A berendezés is inkább egy hálóra hasonlít. Itt már legalább van orvos és felszerelt műtő (ha kellene), és a gyertyákkal sem volt problémám. Sőt! De itt még mindig futott az agyamban gyerekkorom minden filmjének szülésjelenete, ahol a nő magából kivetkőzve, csatakosan, fújtatva ordít. Ettől rettegtem. Így elfújtuk a gyertyákat, és továbbléptünk.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Hidesy

3. Hagyományos szülés, epidurális érzéstelenítéssel

Egy évvel korábban bekeveredtem az unokatesóm szülésére. A férje kért egy kis pihit, úgyhogy én lettem a hajrálány. Nem azt mondom, hogy hú de csinos volt ott a vajúdás közben, de csatakos sem volt, és nem is üvöltött.

Az első gyereknél még ő sem kért érzéstelenítést, de utólag rájött: ennél volt már jobb ötlete is. Így a másodiknál begyógyszerezve nem érezte a fájásokat - üvöltés helyett egy gép jelezte, hogy milyen erősségű az összehúzódás. Na, ezt a gépet kellett nekem figyelnem.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Antonio Diaz

Csak arról pont nem szólt nekem senki, hogy 100-as erősségnél a fájásmérőt nullára állították. Így én mondtam, lazítson már, hát ez még csak 50, pár órája volt már 80 is. De az 150 volt... Így mikor benézett a doki, kiakadt, hogy bakker miért nem szóltunk, hogy már itt tart? Szétkapta az ágyat, Évi nyomott hármat, a gyerek kint volt. Ohhhh... hát ez így nekem is menni fog... Így emellett döntöttünk.

4. Császármetszés

Nagyon akartam, de hagytam magam meggyőzni, hogy ne legyen. Végül persze lett. Milán sehogy sem akart kibújni, így pár órányi kísérletezgetés után mentünk a műtőbe. Valami komplikáció miatt a műtétből egy másfél órás élet-halál harc lett. A végén az orvos azt mondta: én olyan pici vagyok, Milán pedig olyan nagy, hogy anatómiailag lehetetlen volt, hogy hagyományosan megszülessen.

Mondjuk step aerobikra nem jelentkeztem be a műtétet követő héten és hónapban sem. Az első éjszaka pedig megtapasztaltam, hogy mit élhettek át az inkvizíció áldozatai... Talán ez a természet rendje: a fájdalmat nem kerülhetjük ki. Napokig walking deadben közlekedtem: kapaszkodva, levegőért kapkodva. A képek alapján szerintem a fejem is zöld volt.

Forrás: Getty Images/Vetta/Steve Debenport/Asiseeit

Velem és a tesómmal ellentétben, akik mindketten életjelek nélkül születtünk, mert elakadtunk kifelé jövet, Milán 10/10-es apgarral kezdte az életet. Akinek még nincs, babára fordítva ez azt jelenti: állati jól vagyok!

Az üvöltést végül megúsztam, de a csatakos hajat nem. Ez viszont már a szoptatás miatt volt, ami egy másik történet.

Én tényleg nem akartam gyerekethttp://www.she.hu/herself/20161210-gyerekvallalas-anyasag-nem-akartam-gyereket-szulo.htmlSzülés: illúziók és valósághttp://www.she.hu/herself/20161223-szules-tervek-valosag-epiduralis-erzestelenites-gatmetszes-vajudas-csaszarmetszes.html
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.