virág figyelmesség férfi ünnep nőnap2017 tisztelet
Lányként jöttem a világra. És sokáig harsogta a környezetem, hogy ez nagy szerencse, mert koraszülöttként így sokkal nagyobb esélyem volt a túlélésre - állítólag a lányok jóval szívósabbak. Plusz, ha kettesben voltunk, anyukám mindig hozzátette, hogy szükségem is lesz rá.

Azt mondjuk kíváncsian vártam, hogy vajon miért lesz szükségem arra, hogy szívós legyek. És mondjuk a bátyámnak miért nem mondogatnak ilyeneket? Évekig nem kaptam rá választ. Nem is értettem: miért tesznek köztünk ilyen szempontból különbséget? Az rendben van, hogy ő fiú, én meg lány vagyok. Nyilván jobban bír cipekedni, de én meg többet csacsogok. Jól is volt ez így. Kellemesen kiegészítettük egymást. A fára mászásban pedig minden áldott nap győzött a jobb.

Viszont volt egy nap az évben, ami furcsa kettősséget keltett bennem: nőnapként emlegették. Nem értettem, hogy mit takarhat. Csak azt láttam, hogy úton-útfélen virágot osztogatnak azon a bizonyos napon a hölgyeknek. És ha nagyon jó fejek akartak lenni, akkor az édesanyja kezét szorongató kislány is kapott.

Forrás: /iStockphoto/mediaphotos

Lelkesen fogadtam az amúgy nem éppen életerős tulipánokat, jácintokat, vagy ami éppen jutott. Anyukám meg inkább mogorván. Bár többnyire állandósult jelzője volt a virágoknak, hogy hervadtak, ez mégse lehetett elegendő indok arra, hogy az amúgy kenyérre kenhető anyukám szinte fanyalogva fogadja a kedves gesztust.

Sőt, ha közelebbi ismerőstől, szomszédtól érkezett az apró figyelmesség, akkor gyorsan hozzátette: "Puszit nem adok, mert meg vagyok fázva." Ezen a napon valahogy mindig megtalálta valami kósza baci...

Teljes káosz élt bennem ezzel az ünneppel kapcsolatban, semmit sem értettem. Aztán valahogy ez a téma sokáig nem jött elő. Egészen addig, amikor egyszer meghallottam, ahogy kiselőadást tartott az egyik szomszédasszonyának, aki valami női buliba akarta elcipelni a nőnap alkalmából.

Édesanyám igencsak kemény hangnemben kifejtette, hogy semmi értelmét nem látja a március 8-i ünneplésnek. Főleg azért, mert soha nem értett egyet azzal, hogy úgy kívánják őt - és még sok millió nőtársát - megtisztelni, hogy boldog, boldogtalan feljogosítja magát arra, hogy ölelgesse és puszilgassa némi aszott gaz fejében.

Forrás: Getty Images/praetorianphoto

Furcsa volt ilyen intenzív kifakadást hallgatni az amúgy békés, háztartásbeli anyukámtól. De most valami elszakadt benne.

Végezetül még hozzátette: neki bőven elég, ha kinyitják előtte az ajtót, segítenek cipelni a csomagját, vagy éppenséggel elismerik a munkáját, ami évtizedek óta a családjáról való gondoskodást jelenti.

Számára nem jelent kiváltságot nőnek lenni. Neki ez egy létállapot, amit kapott. De ha már így alakult, akkor igyekszik helytállni a szerepben, - ha úgy tetszik, kiteljesedni. Tetszett ez a lendület, de egy kicsit túlzásnak is tartottam.

Mit kell ebből ekkora ügyet csinálni!? Nem túlzás ez?

Amikor lenyugodtak a kedélyek, kérdőre is vontam - persze csak kedvesen. Anyukám pedig nemes egyszerűséggel csak ennyit felelt: "Majd rájössz.". És bevallom, részben tényleg rájöttem. A középiskolában még kifejezetten élveztem, hogy nőnapon a legtöbb férfi tanárnál nem feleltünk, a fiúktól pedig virágot kaptunk - amit mondjuk többnyire az osztályfőnök intézett, aki persze maga is a női nemet erősítette.

De aztán amikor elkezdtem dolgozni, egyre kevésbé tetszett az, ami ezen a napon történik. Nem tetszett, hogy az a kiszállító, aki az év 364 napján simán elmegy mellettem, miközben cipekedem, valahogy nőnapon mégiscsak észreveszi, hogy amúgy én nő lennék. És persze aztán elvárja, hogy mosolyogva és természetesen puszilkodva viszonozzam a "szívélyes ajándékát".

Forrás: iStockphoto/lofilolo/Lolostock

És ez csak egy példa a sok közül, amiért nem vagyok hajlandó csendben, alázatosan fejet hajtani az ünnep dicsfénye előtt. Nem, köszönöm. Nem kérek sem a nőnapból, sem a férfinapból és a nemek közti egyenlőségből sem!

Viszont a - szerintem alanyi jogon járó - tiszteletből kérnék mindenkinek egy feneketlen kosárral. Végszóként pedig, ahogyan a szerkesztőségünkben is oly' sokszor elhangzik: akinek nem inge, ne vegye magára!

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.