Én azt hittem, hogy a férjem egy hétköznapi hős...

A hétköznapi hős nem találja fel a rák ellenszerét, nem oldja meg a fekete lyuk rejtélyét, nem kőgazdag, nem is egy magyar Brad Pitt. Csak van, segít, megold, és kész! Olyan ember, aki szinte nem is létezik. És mégis, hiszen a Szabó Zoli pont ilyen. És úgy gondoltam, hogy az én férjem is.

Nem csak azért, mert olcsóbb, ha összeköltözünk - meg hát úgyis ez a szokás, és pont erre is járt, így kapóra jön. Hanem mert szeretjük és tiszteljük egymást, az első pillanattól az utolsóig. Ez nagyon nehéz. Szeretni és tisztelni egyszerre.

Én azok közé tartozom, akik közelről láttak már ilyet. Persze az újságokban is lehet olvasni erről, de az általában csak a vágyat mutatja, hogy mindenki - köztük én is -, a tökéletes párkapcsolatot akarja. Megjelenik a cikk, majd kiderül, hogy az álompár már rég külön utakon jár. A hétköznapok mások, mint ahogyan azt az újságok mutatják!

A szülinapokra meglepetés bulit szerveznek egymásnak, készülnek, figyelnek, tiszteletben tartanak. Amíg még azt hittem, hogy nekem is van egy saját Szabó Zolim, meglepetést vártam a szülinapomra. Hát megkaptam, csak másként...

A harmincadik szülinapomra egy hatalmas csokrot kaptam. Nagyon boldog voltam tőle! Egy futár hozta, és a csokor nagyobb volt, mint a fejem. Ezek szerint a szeretetnek is vannak virágban kifejezhető mértékegységei - gondoltam. Óriási csokor egyenlő óriási love!

Majd egy levél akadt a kezembe. Ez állt benne:

Azt hittem, vicc! Virágcsokor mellé szakítós üzenet? Ki hallott már ilyet?! De sajnos komoly volt. Ezután még húztuk-vontuk egy ideig, szeretet és tisztelet nélkül, majd hat év múlva végre elváltunk.

Amikor már tudtam, hogy nekem nincs Szabó Zolim, arra gondoltam, hogy a negyvenedik szülinapomra kéne egy őrült bulit csapni! Meglepetés bulit, mindenkivel, akit szeretek. Vagy két pasival hálni, - na nem egyszerre, csak egy napon, több órás eltéréssel. Tetkót csináltatni, vagy legalább megkapni egy gyönyörű testű Puerto Ricó-it. Egyik sem jött össze aznap...

A két pasis hancúrozással is adós vagyok még magamnak, és sajnos Puerto Ricó-iak sincsenek tömegesen Budapesten. De legalább a tetkó meglett, igaz 11 nap késéssel.

A gyerekem azt mondta: olyan pasit szeretne nekem, mint a Szabó Zoli. Nem őt. Olyat. Szabó Zolinak talán ez volt a legnagyobb bók az életében!

Törőcsik Edit

Nyitókép: iStockphoto