Anya okos, apa szép? - Avagy a nagy női-férfi szerepcsere

Tény és való, hosszú évszázadok elnyomását megelégelve megirigyeltük a férfiak szabados életét. Ugye, ezt a történetet mindenki ismeri? Levágattuk a hajunkat, nadrágot vettünk fel, elmentünk szavazni, dolgozni, gépkocsit vezetni, focizni...

De hogy néz ki ez a másik oldalról?

Úgy tűnik, a férfiak is megirigyeltek minket. Mert egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdtek kozmetikushoz járni, rózsaszínbe öltözni, borotválni mindenüket. A kifutókon magassarkúban és női ruhákban vonulni, és mára már a férfi mellnagyobbítás és mellplasztika sem egy abszurd poén, hanem valós igényeket kielégítő szépészeti beavatkozás.

Engem persze nem zavar, hogy a játszótereken több már az apuka, mint az anyuka, és hogy óvodába, iskolába minden második gyereket apuka hoz-visz. Sőt! Csak tátom a szám, és azon gondolkodom, mit csináltam én rosszul, hogy az én páromnak még mindig az a természetes, hogy én intézem a gyereket, tanulok vele, hordom a különórákra, vezetem a háztartást, főzök stb...

Azon sem lepődöm meg, hogy fiatal barátnőm eltartja a pasiját, amíg az edzőterembe jár vagy a haverjaival lóg. Majd, hogy mindezt ellensúlyozza, elmegy a gyerekért a suliba, hazaviszi, megeteti, hogy mire anya végez a munkával, minden rendben legyen otthon.

Helycserés támadásnak vagyunk szemtanúi, aminek komoly szociológiai háttere van.

• Ilyen a munkanélküliség, mely a férfiakat nagyobb mértékben sújtotta, mint a nőket. Az ipari és technológiai változásoknak "köszönhetően" tipikusan azok a szakmák szűntek meg, ahol férfiakra volt szükség.

• Aztán a nők meg is beszabadultak a munkaerőpiacra - először kényszerből: vagy épp azért, mert a férfiak háborúban voltak, de a termelés nem állhatott le. Vagy épp azért, mert az uralkodó ideológia teljes foglalkoztatottságot követelt. Most pedig épp a szolgáltató ipar van fellendülőben, ami a tipikusan nőiesnek tartott feladatok elvégzését igényli.

  

• Aztán ez a külső kényszer belső igénnyé alakult át. A karrier lett az önmegvalósítás szimbóluma és a függetlenség záloga.

• Illetve egy kis kényszerfaktor mégis maradt: a társadalom elkezdett elöregedni. Hogy el tudjuk tartani a sok nyugdíjast, mindenkinek dolgoznia kell, aki képes rá - legyen az férfi vagy nő.

• Az átlagos iskolai végzettség emelkedése is a szerepek változásának kedvez: a magasabb végzettségű férfiak a családcentrikus férfi ideálját részesítik előnyben, míg az alacsonyabb végzettségűek a kenyérkereső férfi szerepét preferálják!

És hogy ez az állapot tartós vagy átmeneti állapot lesz?

Ha a női rövid hajat, nadrágot, szavazati jogot, gépkocsivezetést, munkát nézem, akkor bizony számíthatunk arra, hogy tartós lesz a változás... Ami, lehet rendjén is van. A változások az élet velejárói, nincs helye gáncsoskodásnak.

De abban is biztosak lehetünk, hogy ezután is maradnak majd szőrös mellű macsó férfiak, mint ahogy rózsaszín cicababák is. Legfeljebb csak az arányok változnak az idővel.

Percze Ágnes

Nyitókép: iStockphoto