Zakopane: Majdnem sikeres menekülés a globalizáció elől

Bárhogy is legyen, nekem hiányzik a tél, főleg így karácsony előtt. Ezért a férjemmel úgy döntöttünk, felkerekedünk és megkeressük, hová bújt? De azt az igazit. Nem giccsesre világított karácsonyi vásárokban nyomorgó, út szélére kotort latyakosat. És ha lehet, semmiféleképpen ne szóljon a Jingle Bells végtelenített változata a háttérben.

Eleve már az előhozta belőlünk a gyereket, hogy csupa kicsi mézeskalács-házzal van tele a völgy. Jó, nem mézeskalácsból vannak, de teljesen úgy néznek ki ezek a pici, háromszögtetős, gazdagon díszített faházikók. Még a legújabb épületek is magukon viselik a híres "zakopanei" építészet stílusjegyeit. Így hát elég egységesen cuki az egész város arculata.

Ezt a zakopanei építészeti stílust kicsit több, mint száz éve mesterségesen "gyúrta össze" egy építész: a helyi gorál népcsoport jellegzetes fakunyhóit fejelte meg egy nagy adag szecesszióval és kényelemmel.

Nagyokat kirándulni, nagyokat csavarogni az erdőben, nagyokat piacozni, nagyokat vodkázni és nagyokat sörözni.

De amire a lehető legkevesebb időt érdemes pazarolni, az a főutca. Ezt a saját kárunkon tanultuk meg. Ha valaki városi sétára vágyik, inkább az Óváros fele vegye az irányt, mert a főutca nekünk nagy csalódás volt.

Ha erre jártok, éppen annyi időt töltsetek el itt, amíg találtok egy helyes kis tradicionális lengyel éttermet, aminek az ablaka a havas utcára néz. Így ebéd közben csodálkozva nézhetitek majd, ahogy a helyi kismamák a nagybevásárlásból hazaigyekezve nem babakocsiban tologatják, hanem szánkón húzogatják porontyaikat.

És ha már eddig eljöttetek, semmiképp se az egyik svédasztalos, önkiszolgáló, turistacsalogató grill étterembe üljetek be!

Helyette érdemes megkóstolni a helyi ínyencségnek számító fehér kolbászt vagy sült juhsajtot ribizli lekvárral és sült hagymával! De ugyanez a sajt pierogiba töltve is isteni.

Ezt pedig sörrel kell leöblíteni. Itt bizony a sörnek nagyon komoly kultúrája van. Nekem eddig az volt az elképzelésem a sörről, hogy akkor jó, ha hideg, tiszta és keserű. Hát ezt itt rendesen megcáfolták. A forralt sör valami isteni! Harry Potter vajsörét pont ilyennek képzeltem: fahéjas, szegfűszeges és lágyan édeskésen keserű.

Meg hát ott a vodka is. Abból aztán van mindenféle: körtés, diós, málnás, szilvás, és bölényfüves is. Ez utóbbi a Żubrówka, amit almalével ajánlok. Az én személyes kedvencem a mogyorós vodka - ami olyan, mint a folyékony Nutella. Ha pedig meg akartok melegedni egy kicsit, a meggyeset ajánlom teába töltve.

Csak csönd és hó és kecske

Tanuljatok a mi hibánkból, és a főutca helyett inkább a környező hegycsúcsok felé vegyétek az irányt! A Gubałówkara a piactértől siklóval lehet feljutni, és a tetején hangulatos kávézók (kocsmák), bódék és bárányok várnak majd titeket. És persze szánkózó kisgyerekek - és szánkózó gyermeklelkű felnőttek.

A Kasprowy- csúcshoz picit sétálni kell - de én mondom, megéri! Ahogy azt a 70 zlotyt is, amennyibe a felvonó kerül. Iszonyatosan magasra visz, és olyan mélységek és meredek leszakadások mentén fotózkodhatunk, hogy még én is beleszédültem - pedig az osztrák Alpokon szocializálódtam.

Itt igazán úgy éreztem magam, mintha kiszakadtunk volna a lenti világból, és nagyon messze lennék minden gondtól és bajtól, amit a hétköznapokban magammal hurcolok.

Nem tudom, hogy a kedvező széljárásnak vagy a nem túl vérszomjas megjelenésemnek köszönhetően, de nagyon közel engedtek magukhoz.

Az már csak hab volt a giccs parádé tetején, hogy a felvonóból havon botladozó őzeket is megleshettünk.

Egy ilyen nap méltó befejezéseként még megpróbáltunk összebújva megnézni a Reszkessetek betörőket. De a hegyi levegő megtette a hatását: már akkor az igazak álmát aludtuk, amikor Kevin úgy döntött, harcba száll az otthonáért.

Nyitókép: Istockphoto