A lomtalanítás lélektana: Dobni, vagy nem dobni - ez itt a kérdés!

Minden bizonnyal a középúton haladás lenne a legjobb megoldás, na de ez ám az igazi kihívás! Legalábbis nekem, de lehet, hogy számodra ez nem okoz problémát.

A lomtalanítás felér egy tisztítókúrával

Súlyos döntések születnek ilyenkor:

• Mit őrizz meg?
• Ha megőrzöd, akkor hogyan raktározd?
• Mi az, ami valóban fontos, és még kellhet neked?
• De akkor hova teszed a friss élmények emlékét őrző tárgyakat? Hiszen azok is követelik az őket megillető helyet.

Ezért nehéz a lomtalanítás, hiszen nem csak maga körül tisztogat, hanem egy gyorsított lelki tisztítókúrán is átesik az ember. Azzal, hogy egy emléket - legyen az jó vagy rossz - kidobunk, egyben azt is kimondjuk, hogy nem cipeljük tovább magunkkal.

Valaki egyszer azt mondta nekem, ha körülöttünk rendben vannak a tárgyak, akkor magunkban is helyre kerülnek a vágyak. Vagy előbb magunkban kellene rendet tenni, és aztán a környezetünket "helyre tenni"? Rátok bízom a választ.

Árulkodó jelek, hogy a múlt bűvkörében élsz

Utazásokból hazahordott kövek, évek óta használaton kívül lévő, divatjamúlt holmik, valamint a "ki tudja mikor lesz még szükség erre" miegymások halmozódnak kupacokban a lakásban.

Talán az érzelmi kötődés az oka annak, hogy képtelen vagy megszabadulni a régi dolgaidtól.

Így aztán egy lomtalanításnak induló délelőtt a következőképpen néz ki:

Egy nagy sóhaj kíséretében előkerül a fiók mélyéről az "Örökké szeretlek Zsuzsa" feliratú vásári mézeskalácsszív. Önironikus mosoly terül szét az arcodon, mert eszedbe jut, hogy a pasi, akitől kaptad, már régen nős, és az ara nem te voltál.

És ha ez nem lenne elég, előkerülnek a szerelmes levelek. Ekkor már hatalmas könnycseppeket is ejtesz empátiás rohamodban egykori szerelmed hitveséért, majd a könnyek fátyolán keresztül leporolod a papírhalmot és úgy döntesz, mégsem dobod ki őket.

Ezután a "halvány lila gőzöm sincs már ki a csoda lehet" nevekkel tarkított őskori névjegykártyákat is rendbe szeded.

Végül összegyűjtesz egy icipici kupacot a már teljesen menthetetlennek gondolt dolgokból, és fájó szívvel elindulsz az utcára, hogy kitedd. Aztán persze a másodikon visszafordulsz, mert azért azt a törött kancsót még meg lehet ragasztani. Így kb. annyi cucctól szabadulsz meg, amennyi a konyhai szemetesben is elfért volna. S legyünk őszinték. Ekkora mennyiséghez külön lomelszállításra nincs szükséged!

"Nyitott az újra" típus vagy?

Vannak olyan emberek, akik fittyet hánynak a múltra.

Nosztalgia nélkül dobják sutba a régi emlékeket. Nincs az a régi kép, vagy levél, amit megőriznének. Ha jön a lomtalanítás ideje: "Hol a kuka?" - kérdik, és az emlékek a szemetesben végzik. Nyitottak az újra, a másra, és a szakítás után már nem gondolnak a régi társra.

És mivel, ami rímel az stimmel, én azt mondom: Mindenkinél más lehet a célravezető taktika, ezért kövesd azt, amelyik számodra a szimpatikus praktika! ;)

Herczeg Zsuzsa

Nyitókép: iStockphoto